Új esküvő magazin hírek

Kezdőlap » Karikagyűrű » Esküvői gyűrű

Esküvői gyűrű

  Az esküvők kihagyhatatlan kelléke nem más, mint az esküvői gyűrű. Számtalan verziója létezik, és gyakorlatilag szinte már nem létezik olyan, amit nem tudnak megvalósítani. Szebbnél szebbeket találhatunk ékszerüzletekben is, és magán cégeknél is.

A Nílus partvonala mentén kialakult egyiptomi civilizációig nyúlik vissza a jegygyűrűk eredete. Egy egyiptomi fáraó a Krisztus előtti 3000-ben egy karika formájú gyűrűt adott szerelme szimbólumául a kedvesének. A kör alakot az egyiptomi hieroglifák örökkévalóság szimbólumaként említik, mivel sem vége, sem eleje nincs.

Az Egyiptomban élő embereknek minden szerencse és boldogság kulcsát a Nílus jelképezte, mivel az itt elkészített jegygyűrűk a mintázatban is ezzel kapcsolatos jeleket viseltek. Mivel az itt lakók úgy tartották, hogy a bal kéz gyűrűsujjának a vénája közvetlenül a szívhez vezet, így azon az ujjukon hordták a gyűrűket. Innen terjedt el ez a szokás Róma területére is.

Az első jegygyűrűket kenderből készítették eleinte, viszont ennek az volt a hátránya, hogy évente meg kellett őket újítani, mivel elkoptak a jegygyűrűk. Később a jegygyűrűk anyagát lecserélték egy sokkal tartósabb anyagra. A jegygyűrűk készítéséhez így már bort, csontokat és elefánt csontokat használtak fel.

A rómaiak eleinte a jegygyűrűket vasból készítették, mely tartósságot adott a gyűrűknek – mivel itt a jegygyűrűk egy kevésbé romantikusnak mondható jelentéssel bírtak. Abban az időszakban a rómaiaknál a jegygyűrűk még nem a szerelemre utaltak, hanem a birtoklásra, valamint a tulajdonra, úgymond egy jogi egyezményt szimbolizált, amelyben a férj tulajdonosává válhatott az általa kiválasztott feleségének. A harmadik században az aranyból és az ezüstből elkészített jegygyűrűk felváltották a rozsdásodásra is hajlamos anyagból készített jegygyűrűket. Ebben az időszakban a jegygyűrűk már egy bizonyos esztétikai jelentőséggel is rendelkeztek.

A korai időszakokból származó példák ellenére, a világon a középkorban vált igazán teljessé a jegygyűrűk széles körben elterjedt viselete. Hosszú ideig csak a menyasszony, vagy a feleség viselte jegygyűrűket a legtöbb országban. A XIII. században belefoglalták a keresztény egyházi szertartások kereteibe, valamint ekkortól vált jellemzővé az a tény, hogy a házaspár mindkét tagja hordani kezdte a jegygyűrűket.

Két ember összetartozásának a legismertebb és legelterjedtebb jelképei a jegygyűrű, melyek szimbolizálják az örök szerelmet, amelyet egy nő és egy férfi jelent ki a másiknak a házasság intézményén belül örök hűséget fogadva egymásnak. A Hagyományok szerint a jegygyűrűk akár a jobb, vagy akár a bal kéz gyűrűsujján is hordhatóak.

Történelmi okokra nyúlik vissza a jegygyűrűnek a bal kézen való viselése, amely miatt nagyon népszerű is a házasodni kívánó párok körében, továbbá indokként szolgál még rá valószínűleg az a tény is, hogy az emberek többsége jobbkezes, így ha bal kézen viselik a jegygyűrűket, akkor azok kevésbé használódnak el, vagy sérülnek meg a mindennapos munkavégzés alatt.

Érdekességnek számít az a tény, hogy például a jobb kezükön hordják a jegygyűrűket az Ortodox Keresztények, valamint a kelet-európaiak (kivéve persze a románok). Ebbe a kategóriába sorolhatók be a következő országok is: Kolumbia, Németország, Görögország, Mexikó, Norvégia, Peru, Lengyelország, Oroszország, Spanyolország, Ukrajna, Venezuela és Magyarország is. A zsidó nők annak ellenére a bal kezükön hordják a jegygyűrűket, hogy azok a jobb kezükre kerülnek rá az esküvői ceremónia keretein belül. Hollandiában például míg a protestánsok a jobb kezükön hordják a jegygyűrűket, addig a katolikusok mégis a bal kezükön viselik. Ezekkel a Hollandiából származó tényekkel ellentétben Ausztriában a jegygyűrűket a katolikusok viselik a jobb kezükön, míg a protestánsok a bal kezükön. Belgiumban viszont régiók szerint változik, melyik kezüket választják ki a jegygyűrűk viselésére.

India keleti részein egy vasból készített karkötőt viselnek a nők, amelyet arannyal vagy ezüsttel borítanak be. India területének egyes részein pedig, a hindu hívők a jegygyűrűket a lábujjukon viselik az ujjuk helyett. Természetesen ez a szokás csak a nők körében jellemző, akik között viszont egyre elterjedtebb az is, hogy a lábgyűrűk mellet a kezükön is viselnek jegygyűrűket.

Az ékszer csoport minden tagja úgy jött létre, hogy az a magyar népművészet vonalvezetését, formavilágát, valamint a jelképrendszerét hordozza magában. A jegygyűrűkön található tulipán jelképe a nőiességnek, a szépségnek, valamint a tiszteletnek, míg a szív jelképe a szeretetnek, a megértésnek, valamint az odaadásnak. Ha e két szimbólum a magyar népművészetben együttesen jelenik meg, akkor azok a jegygyűrűk a szerelemet jelképezik.

Az eljegyzési gyűrűkhöz, vagy ahogy más néven szokták még nevezni, a leánykérő gyűrűkhöz, hagyományosan csak azok az ékszer típusok tartoznak, amelyek magukban tartalmaznak egy központi drágakövet. Ezeket, a gyűrűket szoliter gyűrűknek szokták nevezni. Általában még sok apró díszítőkő is helyet foglalhat a jegygyűrűben a központi ékkő mellett, mely általában kicsit kimagasodó foglalatban helyezkedik el.

  Ahogy minden másnál, itt is igaz a mondás, miszerint ahány ember annyi szokás. Mindenesetre a gyűrű minden embernek egy fontos kis kiegészítő ha az esküvőről van szó.

  

Ha tetszettt a cikk küld el barátaidnak, ismerőseidnek!