Hiába élünk a 21. században, a katolikus vallásnak ugyanúgy megvannak a maga szabályai arra nézve, hogy miként kell megjelenni a templomban, milyen szabályok érvényesek az öltözködésünkre, higiéniánkra egyaránt. Természetesen az esküvők és egyéb ünnepségek is a szabályozások alá esnek.
Először is az alapvető öltözködési szabályokat érdemes megfogalmaznunk. A katolikus vallás azt mondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a saját stílusa és ízlése szerint öltözködjön, ám három alapszabályt érdemes betartani.
Ruházatunk mindig térd alá érjen, és takarja a vállakat, mellkasunkból és hátunkból nagymértékű bőrfelületet ne mutassunk. Vagyis részletezve a dolgot: hanyagoljuk a mély kivágást, vállaink fedjük el, ügyeljünk a felsőkarok takarására is.
Ne vegyünk fel miniszoknyát, továbbá hosszan felskiccelt (felvágott) szoknyákat. A szabály szerint a szoknyának olyan hosszal kell rendelkeznie, hogy leüléskor ne látszódjanak a térdek. A legjobb, ha a szoknyánk deréktól térd alá ér és nincs felvágva, azzal biztosan nem sértünk meg senkit.
Nem szabad a testet kidomborító ruházatot és főleg nadrágot viselni, így hát ez a pont mindkét nem képviselőire teljesen érvényes. Vagyis ezt érthetjük egy női ruhára is vagy akár egy szoros farmernadrágra, amely manapság divatos.
Kerüljük az átlátszó anyagokból készült ruhákat, főleg a nyári időszakban ügyeljünk erre, hiszen a legtöbb nyári ruhának és szoknyának nincsen bélése. Ezek a darabok mutatják leginkább a vállat és a dekoltázst, mindenképpen kerüljük viselésüket, ha templomba megyünk.
A második fontos szabály, hogy ne veszítsük el az esztétikai érzékünket, vagy kérjük ki mások segítségét a megjelenésünkkel kapcsolatban, de ne feledjük a jó ízlést. A ruhának személyhez illőnek kell lennie, nem beszélve arról, hogy még inkább alkalomhoz is szükségeltetik annak igazítása. Vagyis olyan ruhában nem jelenünk meg egy templomban, amelyben egy strandon. Ezt a szabályt leginkább a férfiakra tekintve érdemes komolyan vennünk,
Gondolnunk kell arra, hogy miként fogadja majd ruhánkat a közvélemény. Sajnos vannak olyan helyzetek, mikor le kell mondanunk egy bizonyos ruháról, mert az sajnos másokat megbotránkoztat, hiába nem vétünk az alapvető illemszabályok vagy az ízléssel szemben. Vagyis meg kell tanulnunk türelmesnek lenni azon katolikus hívekkel, akik egy szigorúbb rendben vagy neveltetésben részesültek.
Természetesen az egyháznak a divatról is megvan a maga véleménye. Tartja az alapelveit, ám mégis reálisan és a mai korhoz mérten látja annak hatásait. A katolikus egyház úgy tartja, hogy az emberek – mivel társas lények – ezért a divat által arra törekszenek, hogy a többi emberrel összhangban legyenek.
Több területen még a mai napig tartják azt a szokást, hogy a templomba fedetlen fejjel nem megyünk, vagyis fejkendőt vagy kalapot viselnek a hölgyek. Mindezek mellett a már említett váll és kar elkendőzése is rendkívül fontos. Ha ezt választjuk, akkor mindenképpen ügyeljünk arra, hogy a fejkendőnk vagy kalapunk ne legyen, túlságosan feltűnő vagy ne váljunk általa nevetség tárgyává.
A férfiaknak azt szükséges megjegyezniük, hogy mindig borotváltan és jólfésülten lépjenek a templomba, és persze még véletlenül sem koszos cipőben, pláne egy tornacipőben. A lyukas vagy kopott nadrág nem való Isten házába, ezért ügyeljenek mindig ruházatukra. A legjobb, ha öltönynadrágot és zakót viselnek egy egyszerű inggel és nyakkendővel.
Visszatérve a lábbelikre, a hölgyekre is ugyanúgy vonatkozik a tiszta cipő szabálya. Az ő esetükben a cipő sarkának magassága is szóba kerül, hiszen a teljesen lapostól egészen a húszcentis sarkokig található a piac kínálatában. Ne viseljünk túlságosan magas sarkú cipőket, hiszen egyrészt nem éppen kényelmesek, másrészt pedig nem feltétlen nézik jó szemmel az abban való megjelenést.
