A boldog lánykérés rózsaszín ködfelhős homályából derengve az első feladatok egyike, amivel szembesülünk, az az esküvőszervezés elsőre szövevényesnek tűnő labirintusa. Annak is első lépéseként a klasszikus ,,Kiket hívjunk meg?”- kérdés mellett megbúvó (,,És hogyan?”-) mellékkérdés, azaz: ,,Milyen legyen a meghívó?” Persze ahhoz, hogy ezekre a legmegfelelőbb válaszok szülessenek, jó néhány előzetes dolgot fixálni kell, úgy, mint: dátum, helyszín, időpont, és a meghívandó vendégek száma.
Esküvői meghívások feltehetőleg azóta léteznek, amióta maga a szertartás. Az embereknek mindig is igényelték egymás társaságát, a közös ünneplést, mulatozást. Két fiatal életének összekötése, egy új család alapítása erre éppen megfelelő alkalom. Régebben ezeknek politikai, anyagi szerepük is volt, ma inkább érzelmi. A kezdetekben szükségképpen szóban történt az invitáció, mivel az írásbeliség még nem terjedt el, egy lakodalom híre szájról szájra járt. A tehetősebb családok leszármazottainak nászát kihirdették, vagy a templom kapujára függesztett táblán volt olvasható. Egyes vidéki településeken a mai napig szokás, hogy az ünnepet megelőző három vasárnap ki kell hirdetni a templomban a házasodási szándékot a hívek előtt. Régen ez biztosíték volt arra, hogy a szülőknek is tudomásuk van róla és támogatják, valamint sokan csak így értesültek a nagy eseményről – tehát lényegében az esküvői meghívó funkcióját töltötte be. Lévén a vallásosság meghatározóbb volt, a falu apraja-nagyja járt templomba.
Hogy az esküvői meghívó, mint aprónyomtatvány megjelenése mikortól számítható konkrétan, nem tudjuk, de tömeges elterjedése kétségkívül a 20. századra tehető. Feltehetőleg egy híres és vagyonosabb személyhez köthető, aki külön díszes levéllel vagy képeslappal tájékoztatta ismerőseit az esküvőjéről és ez utánzás tárgya lett (a gazdagok szeretik utánozni és túlszárnyalni egymást), majd lassacskán szokássá vált. Egy mai esküvőt már el sem tudnánk képzelni meghívó nélkül. Magyarországon a ’60-as években már bevett hagyománynak tekinthető. Ettől kezdve indul egyre szélesedő útjára a meghívók divatja. Folyamatos változás és fejlődés figyelhető meg az arculat alakulásában, a korai időkben még sokkal kisebb volt a választék, a borítóképek és a belső tartalom is egyszerűek voltak. Jellemző megoldás a kezdeti időkben az előre nyomtatott sablonszöveg, amit csak ki kellett pótolni a megfelelő adatokat. Így az előkelő darabok mind díszesebbek lettek, nagy virágokkal, csillámporral gazdagították.
Minél csillogóbb, mintával telítettebb volt, annál divatosabb. Ez a tendencia hozzávetőleg 2000-ig tartott, amikor a csúcsára ért és egy ellentétes, egyszerűsödő irányzat vette kezdetét, szolidabb lett a díszítés. Napjainkban is ez hódit, valamint a különböző egyedi megjelenésű termékek nyertek teret (pausz tekercses, kémcsöves, stb.) Manapság a legkeresettebb meghívók a vicces, humoros grafikájú változatok, valamint az enyhén csillámporos, elegáns krémszínű meghívók. Korábban csak klasszikus, romantikus jellegű meghívók voltak.
Idén elképesztő trendiségnek örvendenek a lézervágott meghívók. Ha az ember azt gondolná, hogy ezt a témát nem lehet tovább fokozni, akkor téved, hiszen tessék, itt az új forradalmi módszer, ami még gyönyörűbbé és egyedibbé varázsolja a lapokat. Rengeteg cég foglalkozik már ennek a technikának az elkészítésével, éppen azért, mert hatalmas a kereslet rá, és a kereslet csak abban az esetben lehet nagy, ha tényleg ízléses és szép dolgokról beszélünk.
Ha valaki még nem biztos abban, mit szeretne, akkor meleg szívvel ajánlom neki, hogy vegye számításba ezt a lehetőséget is, hiszen tényleg gyönyörű, ha egy rendes céget kérünk fel a megmunkálására.
Bizonyos vonások egyébként szükségszerűen megegyeznek, ugyanakkor elmondható, hogy minden országnak megvan a maga meghívó-trendje, saját esküvői divatja: míg például tőlünk délre a mi ízlésünknek túldíszített, átlagosnál nagyobb méretű meghívók sikeresek, nálunk inkább a kisebb méretű, egyszerűbb, humoros grafikájúakat keresik. Az Egyesült Államokban a hófehér, és minimálisan díszített meghívók népszerűek. Ez jól mutatja az egyes népek ízlésvilágát, az emberek természetét (nyilván általánosításokba bocsátkozva, de tagadhatatlanul vannak nemzeti sajátságok, vérmérsékleti különbségek). Persze vannak átfedések, egyrészt mert létezik egy globális mennyegző-divat, amit a nagynevű designerek és esküvőszervezők diktálnak (minden évben vásárral egybekötött kiállítást rendeznek hazánkban is, ahol többek között a legújabb termékeket, mintadarabokat mutatják be).
Másik oka az országhatárok elmosódása, a globalizáció, a külföldiekkel való érintkezés – rokon, barát, ismerős révén vagy csak látott egy filmet a leendő ara, amiben szörnyen megtetszett neki a hősnő esküvői meghívója és elcseni az ötletet. Magyarországon a leggyakoribb elrendezés: idézet, nevek, meghívás. Más országokban nem ragaszkodnak ennyire az idézethez, illetve például Romániában a tipikus szöveg úgy alakul, hogy a szülők hívják meg a vendégeket gyermekeik esküvőjére.
Véleményem szerint a leglényegesebb dolog, hogy a pár személyiségét tükrözze az egész hangulata.
